2010. augusztus 22., vasárnap

Tényleg kellenek azok a boldogság hormonok?

Tényleg kellenek azok a boldogság hormonok?

Ez a kérdés motoszkál már bennem egy éjszaka óta. Tegnap amikor Chrissel bevallottuk egymás iránti vonzalmunkat a fellegekben járok ahogy mindig is szokott lenni,de ez most más volt. Nem tudom leírni ezt nem lehet csak úgy szavakba foglalni át kell érezni. Szóva olvasóim gyorsan találjatok rá a szerelemre mert így nem tudok nektek beszámolni az érzéseimről meg a hozzá kapcsolódó dolgaimról. :D

No,de egy kicsit elmélkedtem az előző kapcsolataimon. A legelső Desmonddal volt még az iskola előtt jó pár évvel...pontosabban 1 évvel. xD Vele olyan szimpla unalmas volt minden,a következő már Richard volt bagolyköves. Szerettem,de nem úgy mint most Christ hanem mint egy olyan barátot akit tudom,hogy ott van mellettem. Aztán Jake...Jake Huntero. Ő mély nyomot hagyott bennem. Iránta tényleg éreztem vonzalmat. De még sem olyat mint most.
És itt van most nekem Chris...őt...őt igazán szeretem. Megfogott benne egy két dolog. Olyan kedves mindig velem e legjobb barátjának nevezett meg ilyenek. De lehet nem is ez a legfontosabb amit megláttam benne az az,hogy kiút a szomorúságból ami mostanában engem mindig körbe vesz. Igaz még az elején vagyok,de idővel olyan szoros kapcsolat lesz köztünk -remélem-,hogy senki nem tud minket elszakítani egymástól. Lehet elhamarkodotnak tűnik amit mondok,de így érzek és remélem ez nem fog változni.

Ennyi lettem volna hosszú idő után.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése