Haza már nem is járok. Inkább azokat a hétvégéket amiket Spanyolban töltöttem most utazással telnek. Tényleg olyan jó volt a legeslegutolsó utazásom,hogy oh. *.* Istenem azt az arcot nem tudom elfelejteni. Nem gondoltam volna,hogy Dél-Koreában így megragadnak az emberek. Úgy hívják a fiút,hogy ööö...hogy is írják mit mondott? Hyjun...vagy nem nem az de hülye vagyok Hyun. Nehéz a kiejtése,nevetett is ahogy kimondtam a nevét,de nem bánom mert mindig jól elvoltunk.
Leginkább angolul beszéltünk,de mind ketten megígértük,hogy megtanulunk a másik nyelvén is beszélni. Szóval most rám vár az a jó bonyolult nyelv. Annyira bírom,pedig csak két hete ismerem. Ugyan minden nap írok neki,de az bonyolult. Először el anyunak ő meg postán tovább küldi. Ő is így csinálja csak nem tudja,hogy engem bagollyal könnyebb elérni. Elhatároztam,hogy megint hétvégén elutazok Koreába,hogy meglepjem. Cask örülni fog nekem. Igaz azt nem tudom,hogy reagál,ha elmagyarázom neki mi is ki is vagyok valójában. Vajon el fog küldeni a pokolba vagy meg marad mellettem mint "barát". Jó lenne,ha az utóbbi lenne. Már úgy vágyok egy olyan emberre akivel el lehet hülyülni. Jó Dani is ott van,de akkor is Hyu sokkal jobb. Imádom őt. (mint barátot... ::) )
De...de...olyan áááá. Nem akarok már Bagolykőre járni. Mindig khm DK-ban akarok maradni.
Na most mondja valaki,hogy nem diliztem be! HÁH!
Tényleg megváltoztam. Nem vagyok érdeklődő,nem vagyok komolytalan.
Ellenkezőleg,nem érdekel olyan ember akit nem ismerek,komoly vagyok és még meg tartottam azt a nevezetes magamat aki mosolyog ha valami tetszik neki. A többi mind kiveszett belőlem. Aki látott már a szakítás után nem igazán várja el,hogy olyan legyek mint előtte.
Na,de mára elég. Holnap jövök! Puszi jóóóó éjt! :-*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése